Csoda! Gondolnám, így negyvenen túl, három gyerkőccel már olyan sok újat nem tudnak nekem mutatni.
Munka, háztartás, család, folyton rohanás… s akkor jön a középső gyermek, hogy Lizát –aki egy kétéves, menhelyes kutyus- kutyaiskolába akarja járatni. Nem hiszem el! Szombat-vasárnapjaimnak lőttek. Most már tényleg szétesek! S az első alkalommal kiderül, ott kell gubbasztanom, mert Liza nagyon kötődik hozzám, s ott nagyon sok az ismeretlen számára. Nyűg, de maradok, mert Lizát nagyon szeretem. Viszek magammal könyvet, újságot… S azon veszem magam észre, hogy az újság összegyűrődött, a könyv félrecsúszott. Fázom, mert hideg van, de kezdem jól érezni magam. Kedves a társaság, kellemes a légkör. S eltelik egy-két hét –nem több!!!- s Lizát kicserélték. Mona tudatosan mindenre figyel, mindent úgy tesz, ahogy az oktatók mondják. S következik a vizsga. Gazdija, s kutyusa kiválóan teszik dolgukat. Büszke vagyok rájuk!!! S még egy jót is bulizunk a végén!
S azt gondolnánk itt vége! Nem! Akkor nem mi lennénk! A lányok önkénteskednek, menhelyre járnak: beteg, megkínzott állatokat ápolnak, az egészségeseket sétáltatják, idősek otthonába mennek terápiára, s az örökbeadásoknál is segédkeznek. S ott, az örökbeadásnál van egy kutya, aki nagyon szomorú. Behúzott farokkal viseli sorsát. A lányok haza akarják hozni. Én ellenkezem! Nem lehet, már van két kutyánk! A józan ész azt diktálja, van egy határ… S akkor Attila azt mondja, hogy csak hétvégére vigyük haza. Két nap! S akkor döntök: hazahozzuk. De tudom, ez a döntés nem két napra szól! Elindulunk, de nem haza, hanem a Fressnapf-ba : kell egy új etető tál, meg új játék, meg jutalomfalat…
S most Szabó Attila felajánlásával élve elkezdtük az alap engedelmességet. Lucky, mert így híják a kutyámat-igen! az enyém!-, élvezi az ott töltött időt! Velem együtt! Nem gubbasztásról, nem nyűgről, nem teherről szól a történet. Hanem egy csodáról! Csoda, mert olyan emberekkel lehetek együtt, akik JÓK. Akik szeretik az állatokat! S nem csupán a kutyusok okosodnak. Mi, gazdik is sokat kapunk: barátokat, kellemes perceket, nagy nevetéseket… s nem utolsó sorban, egy jól nevelt, hűséges társat….
Hálás köszönet Szabó Attilának, Ildinek, Adrinak, Tamásnak! Szuper kiscsapat!
